Kerékpárral a Mecseken át......

Hőség ide, hőség oda.........nekünk menni kellett!
Tavaly ősszel elkészült a Pécset, Orfűt és Abaligetet összekötő kerékpárút. Mi még nem próbáltuk ki...................
Itt az ideje, hogy belevágjunk - mondta a párom. Nagyon lelkes lettem én is. Akkor még nem tudtam mire is vállalkozunk!

Sikerült az egyik legmelegebb napot kiválasztani......Nem baj, majd az erdőben árnyék lesz, egyébként is nekünk ez nem megterhelő!

Kis ideig a falunkat Péccsel összekötő kerékpárúton haladtunk, majd földúton folytattuk. Itt mértük fel először, hogy fel kel jutnunk az előttünk elterülő hegy tetejére.

Nyolc kilométerrel a hátunk mögött...........  a kerékpárút elején.

Aztán egy kis kitérő...........természetesen sikerült eltévednünk egy balos kanyar jelzésénél.........meredek is.......kövek, kavicsok, gödrök,  és.......... kánikula.

A kerékpárút sem veszett el, szerencsénkre megtaláltuk!
Végig az út mellett szebbnél szebb virágok, növények....

 A tábla szerint tíz százalékos emelkedő! Hol a nemlétező kalapom? - kérdezte a párom. Mert én most azonnal megeszem....ha ez csak tíz százalék!

Bizony voltak olyan szakaszok ahol tolnunk kellet a kerékpárokat, de a visszafordulás lehetősége szóba sem jöhetett! Végig csináljuk!

A gyönyörűen kialakított erdei pihenő látványa..........mit mondjak nagy megkönnyebbülés.........hiszen mostantól csak gurulunk......gurulunk..........  hurrá!!!!!!!!

Azért egy kicsit megpihentünk itt Remete-réten............aztán csak száguldoztunk lefelé......... a légáramlat az arcomra csorgó izzadság cseppeket egy szempillantás alatt lesöpörte. 

  Pár perc és a malomnál vagyunk......

Jókor érkeztünk....... gyerekprogramok,  kézműves bemutató,  az ország kenyerének lisztjéből sütött kenyér szentelése, szétosztása.

Kóstolhattunk kecskesajtot, vásárolhattunk házi készítésű lekvárokat és mézet......

Kíváncsiak lettünk a szárazmalomra , mely eredetileg Mekényesről került Orfűre, ahol felépítették a malom eredeti mását és itt helyezték el a felújított berendezéseket. Az egyik szobában a Kővágószőlősön feltárt, őskori dörzsköveket láthattuk, a másik szobában a kézi hajtású malomköveket. A kövek közepét töltötték meg gabonával, majd a köveket forgatva őrölték , mely a kő oldalán lévő nyíláson folyt ki. Ezt még szitálták, majd a rosta tetején maradó anyagot tovább őrölték.

A mekényesi malom működése idején növényi olajakat is préseltek. A darálón megőrölték a magot , ezt vízzel összekeverték, majd masszává főzték és pörkölték. Ezzel a folyamattal szétroncsolták a növényi rostokat, így könnyebben lehetett a préselés folyamán kisajtolni az olajat. Kihűtés után vászonba csomagolták és a présgerenda oldalába elhelyezett acélgyűrűbe tették. A szorítókerék forgatásával a gerendákat összezárták, a középen lévő tuskó az acélgyűrűbe szorulva nyomta ki az olajat, ami az alatta lévő edénybe csurgott.
Abban az időben  leginkább lámpa világításhoz használták az így nyert olajat.

Malomtúránk igazi látványossága a járgánykerék.

A járgánykereket lovakkal húzatták.  Befogáskor a lovakat a nyitott kapuhoz vezették, majd a keringő lebillentése után a küllők közé állították őket. A malom meghajtására rendszerint két lovat fogtak be.   Húzatáskor a lovaknak egyenletes tempóban kellett járniuk, mert ekkor a szárazmalom jó lisztet őrölt. Amikor a gazda elhozta a gabonáját, lehetősége volt a saját lovaival hajtani a járgánykereket. Ilyenkor a molnár kedvezményt is adott a gazdának.

Ez a hatalmas járgánykerék közel kétszáz éves. Kicsit elgondolkodtam.........ha visszaröpítenének bennünket a múltba.................mit is kezdenénk? Ami az akkori embereknek természetes volt............az nekünk már csak történelem!


A vízimalom működését és a további utunkat  egy következő bejegyzésben folytatom. Remélem nem lesz túl sok Nektek!