Isten hozott nálam!


Örülök, hogy meglátogattál, gyere máskor is!

2011. október 7., péntek

Őszi ajtódísz "Nagymamisan"






Zelk Zoltán Őszi mese

Egy magas fa legfelső ágán élt a kis falevél. Mostanában nagyon szomorú volt. Hiába jött játszani hozzá a szellő, csak nem vidult fel.
- Miért nem hintázol velem? - kérdezte a szellőcske. - Láttam, most mindig egy kismadárral beszélgetsz. Ugyan, mennyivel mulatságosabb ő nálamnál? No, de találok én is más pajtást!
A falevél erre sírva fakadt.
- Ne bánts, szellőcske, tudhatnád, mennyire szeretlek, és láthatod, milyen szomorú lett a sorsom. Azelőtt reggelenként arany napsugárban fürödtem, és fecskesereg köszöntött vidám jó reggelt. Most se napsugár, se fecskék. Hová lettek, miért hagytak el? Nézd az arcom, a nagy bánattól egészen megöregedtem, már ráncos is, az esőcseppek naphosszat elülhetnek benne!
A szellő megsajnálta a falevelet. Megsimogatta, vigasztalta, de az zokogott, hogy leszakadt az ágról, és hullt a föld felé.
Nem baj, ha meghalok - gondolta - úgysem ér már semmit az életem.
De a szellő nem hagyta kis barátját: szárnyára vette, s azt mondta:
- Odaviszlek, ahová akarod! Merre repüljünk?
De a falevél bizony nem tudta.
Éppen akkor egy kismadár szállt a fára. Csodálkozott, hogy nem találta ott a falevelet; máskor már messziről integetett neki, alig várta, milyen híreket hoz.
- Ott van a kismadár - ujjongott a falevél, - akivel beszélgetni láttál. ő megígérte, hogy hírt hoz a fecskékről, talán már tudja is, merre kell utánuk menni!
Odarepültek hát hozzá. A kismadár elmondta, hogy egyik pajtása látta, mikor a fecskék összegyűltek, s elhatározták, hogy itt hagyják ezt a vidéket, s elindulnak tengerentúlra. Azt beszélték: ott mindig aranyos napsugár ragyog.
- Menjünk utánuk-könyörgött a falevél.
A szellő nem kérette magát. Szálltak hegyen-völgyön, erdőkön, mezőkön, míg csak a tengerhez nem értek. Azon is átszálltak, mikor egy fecske suhant el mellettük. Rögtön észrevette a kis falevelet, aki több társával együtt olyan kedves házigazdája volt. Örömében gyorsan összehívta a fecskéket; de mire odaértek, a falevél már nagyon fáradt volt. A fecskék szépen rátették a csillogó tenger hátára. Ott himbálódzott a ragyogó napsütésben. A fecskék énekeltek, a napsugár mosolygott, a szellő duruzsolt.
- Most már boldog vagyok - sóhajtotta a kis falevél, aztán álomba ringatta a tenger.

18 megjegyzés:

  1. Erika, ez csodaszép lett!
    A mese pedig nagyon meghatóan kedves:)

    VálaszTörlés
  2. A mese nagyon kedves, az ajtódísz úgy szintén.
    Ezen az esős délutánon csak melankolikus dolgokkal lehet foglalkozni....

    VálaszTörlés
  3. Nagyon szép lett az ajtódíszed! A mese aranyos!

    VálaszTörlés
  4. Nagyon tetszik, nagyon szép lett a koszorú !

    VálaszTörlés
  5. Már máshol /F /írtam... nagyon nagyon tetszik.. Ügyes vagy...gratulálok...

    VálaszTörlés
  6. Tökéletes az időzítés:-))
    Tegnap még nyár volt...(és most eszembe jutott, hogy nekem még a nyári ajtódíszem van kint).

    A díszed és a meséd...valóban Nagymamis:-) Nagyon kedves! Nagyon szép!

    VálaszTörlés
  7. Igazi őszi színek, termések nagyon tetszik..... hortenzia virágok nekem is kedvencek. Ügyes!
    Mesét jó volt olvasni.

    VálaszTörlés
  8. Jaj, ez nagyon gyönyörű lett!!! Csuda ügyes vagy!

    VálaszTörlés
  9. Annyira aranyos koszorú lett!!!
    Igazi Nagymamis...:o)))!

    VálaszTörlés
  10. Tetszik a koszorú és a címe is. Szép hétvégét kívánok neked és a családodnak.

    VálaszTörlés
  11. Nagyon szép és hívogató alkotás... Ügyes vagy!

    VálaszTörlés
  12. Kedves történet az ajtódíszek pedig nagyon szépek.
    Szép hétvégét kívánok kedves Nagymamis:)

    VálaszTörlés
  13. Nagyon szép lett, igazi mamis lett!

    VálaszTörlés
  14. Nagyon örülök, hogy ilyen sokan írtatok.....és, hogy tetszett a munkám, hogy elolvastátok a mesét is. Köszönöm szépen!

    VálaszTörlés
  15. Ezt nem is láttam! Pedig csodaszép!

    VálaszTörlés