A gyapjú bűvöletében

A csipke és a gyapjú összedolgozása ............és annak eredménye ez a kis mobiltok. Még vizes.....majd hozom a végeredményt.

Nemezelt nyakék......

.....még vizesen. Ha megszáradt.......kap egy kis díszítést.......  de csak szerényen.........  mert akinek szánom  jobban kedveli a nemez egyszerűségét.

Muffin fogyókúrázóknak......

No.....igen ettől egészen biztos nem fogok hízni! Mert ugye a valódi...............hát annak nehéz ellenállni!

Mindenkinek szép napsütéses, kellemes hétvégét kívánok szeretettel!

Megérkeztek a szappankáim........

 

Melyet Újságíró küldött a Világvégéről. Még a Postásunk is mosolygott rajtam ..........furdalta az oldalamat a kíváncsiság...........de nagyon-nagyon!  Alig vártam, hogy kibonthassam a csomagot........ ott lapult benne egy szép kosár, abban pedig a két kis szappanka..........s mellette  egy doboz finom bonbon kínálta magát! 

Köszönöm szépen!

Gyalogtúránk folytatása......

Kanta-vári pihenőnk után a piros jelzés mentén folytattuk utunkat egészen a Rábay-fáig. A kocsánytalan tölgyfa Rábay Gyula erdőmester nevét viseli, aki 1927-1945-ig Pécs város erdőmestere volt. A hatalmas fa odvában most darazsak tanyáznak.

Nem akartuk a haragjukat kivívni.....inkább szerényen tovább álltunk. Egy nagyon meredek ösvényen kapaszkodtunk fel egészen a műútig.

Szemünknek kedvesebb látvány volt ez a gyönyörű pillangó

Mostantól egyre meredekebben ereszkedtünk lefelé a csodaszép Melegmányi-völgybe. Hamarosan elértük a völgy bővizű forrását az Anyák-kútját.

A forrás közelében fotóztam ezt a számomra különleges növényt.

Sajnos a nevét nem tudom........Ti ismeritek?

Utunk következő állomása a Mecsek leglátványosabb mésztufalépcsős vízesése.

A triász közepén a Mecsek területét tenger borította, ekkor rakódott le a sötétszürke bitumenes mészkő. Nagyon jól karsztosodik, így a környék igen gazdag víznyelőkben, barlangokban. A karsztvíz mélyebb völgyekben tör elő. Magas mész- és szénsavtartalmú ez a víz....az idő múlásával ez az oldott mésztartalom a patakban lévő faágakra lerakódott, összefüggő tömböket alkotva,s így alakultak ki ezek a mésztufagátak.

Ez a terület a Mecsek egyik legszebb szurdoka. Öreg tölgyfák, bükkfák és különleges növények. Mi a legszárazabb időszakban jártunk itt, de azt mondják, hogy csapadékos időszak után nagyon szép.

A völgyben lefelé haladva a patakok összefolyásánál egy fapallón áthaladva jelzőtábla mutatja további utunkat. Meredek földesúton kapaszkodunk fel  az Erzsébet útig, majd újból elfelé ereszkedve jutunk el a mánfai templomhoz. 

A templom a XII. században épült, hazánk egyik legrégebbi román stílusú műemléke.  Először a XIII. században , majd 1975-ben újították fel. Kellemes nyáresti koncertek, hangversenyek helyszíne. A templom előtt kétszáz éves védett ezüsthársfák állnak. 

Természetesen monda ehhez is jár!

Mánfai templom 1.

"Koppány, amikor Szent István megverte seregeit, fekete lován menekült. István fehér táltos lován vette üldözőbe. Kercseligeten, Oroszlón és Mánfán dobbantva szökkent a ló, így érte utol az árulót. A király ezen a három helyen emeltetett egy-egy templomot a sorsdöntő küzdelem emlékére."

Mánfai templom 2.

"A török kiűzése után a mánfaiak új helyen kezdték építeni falujukat. Teheneiket a Meleg-mányi védett völgybe vitték legelni. A tisztásokat elvadult őserdő zárta körül, ami az elfelejtett régi templomot is benőtte. Amikor a pásztor felébredt ebéd utáni szunyókálásából, a tehenek között hiába kereste a bikát. Hirtelen harang kondult, elindult a hang irányában. A sűrű bozótban megtalálta az állatot: szarva beakadt a folyondárba, amely körbefonta a kis templom harangját is, és ahogy szabadulni akarva rázta a fejét, megszólalt a harang. A pásztor elmondta a faluban, hogy megtalálta a régi templomot. Aki csak tehette másnap azon dolgozott, hogy megtisztítsa a templomot és környékét."

Hát eddig tartott............. sok-sok látnivaló kimaradt ........  nem akartuk terhelni 82 éves édesapámat     ..........      pedig a lelkesedése, akarata, kitartása irigylésre méltó!

Hagyományos szilvalekvár........

Szép, egészséges és ízletes az idei szilva termésünk. A párom szereti a hagyományos szilvalekvárt...... tudjátok úgy "bőrösen"...........Így aztán már azt is sejtitek, hogy mi volt a tegnap délutáni elfoglaltságunk.  Míra unokámmal szedtünk egy vödörrel a szilvából, alaposan megmostam, majd közösen kimagoztuk.........s közben jó nagyot beszélgettünk. Többek között arra is kíváncsi volt, hogyan is készítem a szilva lekvárt.............. bent a konyhában aztán szépen sorban.....lépésről lépésre mindent megmutattam.

A jól megtisztított edénybe vagy nagy gáztepsibe három evőkanál ecetet öntök, majd kicsit megmozgatom, így mindenhol egyenletesen elterül a lé, ekkor beleteszem a kimagozott szilvát és a 160 fokra előmelegített sütőbe tolom, a legalsó tepsiállásra. Addig marad a sütőben amíg a héja teljesen össze nem sodródik és  sűrű masszát nem kapunk. Cukor nem kell bele, mivel a gyümölcs cukortartalma igen magas. Ha valaki nagyon édesen szereti  a sütés megkezdése előtt tehet bele cukrot ízlés szerint.

Tepsibe előkészítem az üvegeket, meleg vizet öntök alá........így nem reped el az üveg amikor a forró lekvárt beleteszem. Ha megtöltöttem lekvárral , rácsavarom a kupakokat, és öt percre fejre állítom az üvegeket.....és máris mehet a jó kis pihe puha meleg takarókkal kibélelt száraz "dunsztba". 

Kistányérra is került egy kevéske a lekvárból.....   ami hűtőben gyorsan lehűlt........ friss, puha kenyérre kenve leellenőriztük.

Mit mondjak..................   Finom lett nagyon!

Ismét Mecsek túra, de most gyalogosan.....

Német vendégeinkkel tavaly a Jakab-hegyen jártunk.............. megmutattuk a Babás-szerköveket, a Zsongorkő kilátót és a Pálos kolostor romjait. Örültek a kirándulásnak, így természetesnek vették, hogy idén is túrázunk.   Főtt is a fejem rendesen! Milyen útvonalat válasszak?...... Látnivaló is legyen.......a nehézségi foka mindenkinek megfeleljen.........kitöltse a napunkat........... és még sorolhatnám.

Hosszas fejtörés után a Vidámpark - Lámpás-völgy - Kantavár - Meleg-mányi-völgy - Mánfai templom útvonal mellett döntöttem. A leírásban közepesen nehéz túrának számít, hossza körülbelül tíz kilométer, 3-4 óra alatt teljesíthető........no, ez az utolsó nekünk nem jött be.

Vasárnap két kocsival indultunk. Lementünk a Mánfai templomhoz, ott hagytuk az egyik autót és a másikkal az erdei úton a Vidámparkhoz autóztunk. Felpakoltuk a hátizsákokat, és szépen kényelmesen elindultunk a piros kereszt jelzés mellett. Ahogy ereszkedtünk lefelé, egyszer csak egy iciri - piciri aranyos kis állatka hívta fel magára a figyelmet. Előttünk szaladgált fel és alá..................egyáltalán nem félt............ hagyta, hogy fotózzuk. Nézzétek csak!

Szerintünk ez a gombszemű szürke pamacs a  nagy pele. Ti mit gondoltok?

 A meredek lejtő alján a Szent Bertalan tiszteletére felszentelt egyszerű, de nagyon szép kis kápolna áll.

1794-ben épült a kápolna, késő barokk stílusban. Eredeti barokk főoltára műemlékvédelem alatt áll. Szívesen megtekintettük volna belülről is, de erre nem volt lehetőségünk.

Hoztam egy népmondát is, melyet a Baranya Megyei Természetbarát Szövetség oldaláról ollóztam.

A Pécs gyükési Bertalan kápolnát remete barátok vették gondjaikba. A törökök közeledtének hírére a barátok a Mecsek erdőségeibe menekültek. Csak egy maradt a helyén, Bertalan. Amikor megtudta, hogy a törökök aranyat, ezüstöt és más kincseket keresnek, a kápolna kincseit a hegy barlangjába rejtette el. A törökök egy éjjel eljutottak a kápolnáig, de semmit sem találtak, csak a barátot, aki azonban még a kínzások után sem árulta el, hova rejtette a kincset. Lekísérték a hegyről a város felé. Egy présház mellett megnyúzták, bőrét karjára vetették, és a nyúzott ember elindult vissza a kápolna felé. Amikor odaért összeesett és meghalt. a törökök ezt látva annyira megijedtek, hogy még tájára sem mertek menni többé a kápolnának.

Gyükést elhagyva a gyönyörű panorámát a külszíni bánya maradványa töri meg, őrizve az 1960-as  évek külszíni fejtésének nyomait.

Annyira elmerültünk a beszélgetésbe, hogy nem a Lámpás- völgy irányába mentünk. Mivel tudtuk, hogy a piros kereszt jelzés mentén  tovább haladva  a kantavári forráshoz érünk................inkább maradtunk ezen az útvonalon.

Megérkezve a forráshoz kis pihenőt tartottunk.

Amíg a többiek pihentek én megpróbáltam felderíteni, hogy merre is lehet Kantavár ..........Hamarosan rá is bukkantam..............egy meredek hegycsúcson találhatóak a falak maradványai. Kantavár a XIII.században épült......................építtetőjéről nem lehet tudni semmit...............feltételezik, hogy a pécsi püspök...........esetleg egy helyi nemes, vagy talán a pécsi kántorkanonok.
1930-ban a vár romjai alatt egy barlangra bukkantak................... nem lehet tudni, hogy természetes eredetű vagy mesterségesen kialakított. A barlang bejáratát elzárták a látogatók elől.

A néphagyomány az alábbi legendát őrzi a várról:

"A mohácsi vész után a Mecsek északi oldalán álló elhagyott sziklavárban egy rablólovag, Kanta ütött tanyát. Innen járt szörnyű kalandokra, itt rejtegette a sok  rabolt kincset és egy gyönyörű leányt, akit a szüleitől rabolt el. Eredetileg valamelyik gazdag töröknek akarta eladni, de közben szerelmes lett a lányba. Hiába halmozta el mindenféle jóval, az nem viszonozta a rablóvezér szerelmét, mert már volt kedvese, aki a török ellen harcolt.

Kantát és testvérét gyermekkorukban elrabolták anyjától, származására egy aranylánc és benne anyjának a képe emlékeztette.

Egy nap ismeretlen harcos kért szállást éjszakára, elmondta, hogy egy magyar várból jön és a menyasszonyát készül meglátogatni. Kanta így jött rá, hogy ez az a férfi akit a lány szeret. Másnap reggel felbérelte egyik bizalmas emberét.....aki megölte a fiatalembert..........gyűrűjét és nyakláncát bizonyítékként magával vitte a gyilkos.........A nyakláncról és a benne lévő képről tudta meg Kanta, hogy saját testvérét gyilkoltatta meg. Holttestét a vár tövében temettette el. Az ifjút hamarosan a menyasszonya is követte a halálba.  Kanta is megváltozott....nem rabolt többé.......kincseit szétosztotta a szegények között.....ő maga pedig magányos remeteként gondozta a két szerelmes sírját, amíg nem követte őket a nyugalom honába."

Nevét azonban mind a mai napig megőrizte a romjaiban meglévő Kanta-vár.

Visszatérve a forráshoz elfogyasztottuk tízórainkat.......ittunk a forrás vizéből..........és 82 éves édesapámra tekintettel még pihentünk egy kicsit....................rövid időre én is pihentetem a beszámolót.............. további utunkat egy másik bejegyzésben folytatom.

A közös munka és az ajándékozás öröme...

Ma este grill vacsorával vártak bennünket német rokonaink. Míra unokámmal kitaláltuk, hogy készítünk egy kis meglepetés ajándékot........gyorsan megbeszéltük, hogy mit is tudunk ilyen rövid idő alatt elkészíteni..........felmértük a lehetőségeinket...........A kamrából előkerült a házi készítésű sárgabarack lekvár, idei főzésű kajszi pálinka, és a méz Molikától. Ez volt az alap........ aztán előkerültek az anyagok, csipkék, szalagok és  a szárított levendula. A színeket Mira párosította.....én pedig varrtam. Tudom nem nagy és nem is értékes ajándék, de szeretettel és örömmel készítettük. Jó volt nekem is, Mírának is.....azt hiszem ezek az együtt töltött  "alkotós" percek, órák befészkelik magukat a szívünk legbelső szegletébe, és örök emlékként ott maradnak.