Szép, egészséges és ízletes az idei szilva termésünk. A párom szereti a hagyományos szilvalekvárt...... tudjátok úgy "bőrösen"...........Így aztán már azt is sejtitek, hogy mi volt a tegnap délutáni elfoglaltságunk. Míra unokámmal szedtünk egy vödörrel a szilvából, alaposan megmostam, majd közösen kimagoztuk.........s közben jó nagyot beszélgettünk. Többek között arra is kíváncsi volt, hogyan is készítem a szilva lekvárt.............. bent a konyhában aztán szépen sorban.....lépésről lépésre mindent megmutattam.
A jól megtisztított edénybe vagy nagy gáztepsibe három evőkanál ecetet öntök, majd kicsit megmozgatom, így mindenhol egyenletesen elterül a lé, ekkor beleteszem a kimagozott szilvát és a 160 fokra előmelegített sütőbe tolom, a legalsó tepsiállásra. Addig marad a sütőben amíg a héja teljesen össze nem sodródik és sűrű masszát nem kapunk. Cukor nem kell bele, mivel a gyümölcs cukortartalma igen magas. Ha valaki nagyon édesen szereti a sütés megkezdése előtt tehet bele cukrot ízlés szerint.
Tepsibe előkészítem az üvegeket, meleg vizet öntök alá........így nem reped el az üveg amikor a forró lekvárt beleteszem. Ha megtöltöttem lekvárral , rácsavarom a kupakokat, és öt percre fejre állítom az üvegeket.....és máris mehet a jó kis pihe puha meleg takarókkal kibélelt száraz "dunsztba".
Kistányérra is került egy kevéske a lekvárból..... ami hűtőben gyorsan lehűlt........ friss, puha kenyérre kenve leellenőriztük.
Mit mondjak.................. Finom lett nagyon!
Kérhetek kóstolót...?? Gyerekkoromban még láttam, ahogy felváltva kavargatták az asszonyok a nagy üstben a lekvárt....milyen fárasztó volt ez a munka de isteni ízű a "barátfülében".....
VálaszTörlésEngem mindig a bejegyzéseid hangulata fog meg. Valószínűleg van bennem egy egészséges vágyakozás a saját otthon, saját élet irányába. Ahogy a kisunokáddal tevékenykedsz, ahogyan aranyosan felöltözteted azt a lekvárt, amit magad készítesz autentikus módon, nem mindenféle bolti konzerválóval... Szóval, a nagy, modern rádiós,tévés városias mivoltommal valami ilyenre vágyom én :) Köszönöm ezeket a kedves kis bejegyzéseket neked!
VálaszTörlésBiztosan nagyon finom lett-főleg, ha ilyen nagy szeretettel csináltátok! :) Nagyon csini az üveg is!
VálaszTörlésÉdesanyám még hagyományosan készítette, héjastól, én már ledarálom és hasonló módon, mint Te készítem, az enyémek így szeretik.
VálaszTörlésMegint eszembe juttattad milyen hagyományosan szilvát főzni. Nekem Anyósom készítette de,darázs országba nem volt annyi mint nálunk...
VálaszTörlésugyan mi nem sütőbe tettük, mégis felidézted a múlttat.
Egy kicsit mindig szomoru vagyok, hogy nincs kinek elmesélni ,megmutatni az ilyen dolgokat, sem a kézimunkákat sem tudom megmutatni...
Remélem én is hamarosan megismerkedhetem Mirával és esetleg én is tudok mutatni neki újat...
A képed mint mindig mutatos..
Szép hétvégét!
Az első megjegyzésem nekem is az,hogy nagyon jó, hogy az unokával együtt készíted! A másik,hogy sütőben készített lekvárról még nem hallottam,de nagyon tetszik.Miután megsütöd semmilyen tartósítót nem használsz az eltevéshez?És ez valóban lekvár lesz és nem aszalt szilva?
VálaszTörlésHűűű, az nagyon finom! Úúúúgy megkóstolnám. :)
VálaszTörlésÉs nagyon guszta így csomagolva:)
Szia Nagymamis! Azért én ezt inkább már modern szilvalekvárnak nevezném...:-)) Készült már nálam is így, egy bajom volt vele, hogy nagyon kevés lesz belőle, ha tényleg olyan igazi jó bőrösre szeretné az ember, márpedig csak ilyenre érdemes...a sütőbe kevés fér be egyszerre. Illata így is van, de azért egy noszvaji szilvanap illatával össze se hasonlítható...:-)) az egész falu szinte egyszerre főzi..a házaknál is, és a faluházban egy gasztrofesztivál keretében...közben készülnek a finomabbnál finomabb szilvás ételek, sütik a kemencében...na, ott aztán vannak illatok, a kisunokádnak is látni kell egyszer egy ilyet.., sokfelé van szilvanap az országban..mi Noszvajon jártunk pár éve. Csak egy kis ízelítő, ha nem haragszol meg érte:-))
VálaszTörléshttp://szabofamilia1.uw.hu/ittjartunk/noszvaj2006/nosz%20(62).jpg
Érzed? :-))
Hű, de fini lehet! Megint nagyon szorgalmas voltál!:)
VálaszTörlésBár én gyermekkoromban sosem ettem meg a szilvalekvárt, anyukám azért mindig sokat főzött be. S most már én is sokat teszek el, többnyire kompótnak. A férjem kedvéért:)
Bori várom a címedet, és máris megy a kóstoló!
VálaszTörlésIldikó köszönöm a kedves szavakat......jó érzéssel olvastam!
Fróni mi nagyon szeretjük a szilvalekvárt.....és igazad van így közösen készítve.....még finomabb!
Rózsa ledarálva is finom........de a párom nagyon szereti így héjastól. Köszönöm, hogy nálam jártál.
Vera jó egy kicsit nosztalgiázni.......a szilvalekvárt nálunk mindig a nagymama készítette......nagy bográcsban....ott őrizve egész nap.....A Mírával összehozzuk a talit.....biztos lesz közös témátok.
Beáta neked a blogodon válaszoltam. Köszönöm a kedves szavakat.
Patrícia.....ugyan nem sokat főztem, de szívesen küldök egy kis üveggel.
Marika! Igazad van a technikája modern, de megpróbáltam visszavarázsolni a régi ízeket......tudom nem hasonlítható össze a hagyományos réz bográcsban főzött lekvárral.....pedig nekem már réz bográcsom is van.....a párom készít hozzá "keverő szerkentyűt".......nem tudom a pontos nevét......csakhát az idő.........várom, hogy nyugdíjas legyek.........de ha így folytatják........talán már meg sem érjük! A linket köszönöm....örömmel fogadtam!
Marika! Ami lemaradt: valóban nem nagy mennyiség készül ezzel a módszerrel. Két alkalommal 14 db 370 ml-es üveggel lett. Csemegének megteszi.
VálaszTörlésÉva nagyon kedves vagy, köszönöm! Szerencsére.....vagy inkább az anyukám és nagymamám szerencséje........nem voltam finnyás gyerek........azért egy mégis akadt.......a tej leves! Na azzal aztán el lehetett űzni otthonról!
VálaszTörlésKellemes estét kívánok Nektek!