Őszi varázslat szépséges falunkban

Szerencsémre olyan munkahelyem van, hogy minden délben otthon ebédelhetek.......Így történt ez tegnap is. Gyönyörű, napsütéses időben kerekeztem haza. A nap barátságosan, simogatóan melengette arcomat.....a parkban a levelek gyönyörű sárga, narancs, rozsdabarna, piros ruhába öltöztek. Szemet gyönyörködtető látvány!

Nem is vacakoltam sokat az ebéddel....elő a fényképezőgép, s irány vissza!

A Brázay - kastélynál kicsit megálltam......lenyűgöző a szépsége!

Az ódon épületek falai közt több generáció koptatta, "smirglizte" a padokat. Itt tanult a férjem, majd később három fiam is itt fejezte be az általános iskolát. Nekem pedig éveken keresztül a munkahelyem.

Az épülettel szemben a szép park, hatalmas fákkal........ naná, hogy arra mentem! Igaz az ebédidőm már lejárt....de bevállaltam.

 

A barlang tetejéről a vén fenyő kicsit szomorúan, de méltóságteljesen tekintett le rám........

Reményik Sándor A fenyők álma A fellegek a fenyők álmai. Az ágak között megrekednek. Azután futásnak erednek, Vagy halkan suhannak odább, Mint foghatatlan, lenge holmi, Testetlen, fátylas délibáb. Az álmok sorsa: eloszolni. Néha úgy szállnak, fehér csipkeként. Hogy alig-alig fedik el a fényt. Ezek a boldog álmok. Aki ily álmot látott, Annak a fának hálálkodni kell. És hogyan hálálkodik a fenyő? Hogy ezerszeres illatot lehel. S néha jönnek gomolygón, nehezen, Szurony sem szaggatja meg odafenn, Csak néha üti át Egy órjás dárdáját a fellegen. Ezek a gonosz álmok. Aki ily álmot látott, Reccsenve jajdul, álmában kiált, Lát fekete vért és piros halált. De lassan elszáll jó és gonosz álom, Valahol virrad már a láthatáron, Oszlik a köd, A pára már kevés. Aranyderüvel messze valahol A kék ég jő: az örök ébredés.

 

A tó.............ahol a horgászok nyugodt, kellemes környezetben hódolhatnak  szenvedélyüknek.......sokunknak egy pihentető séta a tó körül a teljes felüdülést jelenti. Lehet gyönyörködni a táj szépségében....vagy csak ücsörögni a tóparton.....csendben mélázni egy kicsit.

 

 A mesterséges barlang, csónaktárolóval..........gondolatban lelki szemeim előtt láttam a grófkisasszonyokat
ahogy napernyőjükkel a kezükben a tó közepén ringatóznak.

Hangulatos filagória.........közvetlen az iskolával szemben. Ez a sok szépség.....még kimozdulni sem kellett a faluból!

Megérkeztem!......ugyan hosszúra nyúlt az ebédidőm........és csak remélni merem, hogy nem koppintanak a fejemre.........de csodálatos és pihentető volt!

Látjátok!.....Ott a kiugrós rész.......a piros téglás.........emeleti ablak........na, az a mi irodánk!