Gyalogtúra a Jakab-hegyre

Szakítva a hagyományokkal, a mai napra gyalogtúrát szerveztünk kis családommal. A Mecsek lábánál elhelyezkedő faluig autóval mentünk. Innét gyalogosan folytattuk, vidáman tele energiával, lelkesedéssel.

Az erdő szélén e tábla sorait olvashattuk:

Az első pihenő a jubileumi kereszt tövében:

A kereszt felállítására és felszentelésére 1934-ben került sor Csáki Benjámin kővágószőlősi pap emlékére. A kereszt azt jelképezi, hogy Jézus széttárja karját a falu felett.

Csáki Benjámin kővágószőlősi pap emlékére

A Mecsek oldalán, a Nászkövek felett,
Ott áll magányosan egy hófehér kereszt.
Már régóta ott áll, lehet ötven éve,
Mikor felhelyezték a Nászkő tetejére.
Itt lent a faluban , élt egy jámbor, jó pap,
Ki a mennyek felé mutatta az utat.

Minden jövedelmét a szegényeknek adta,
Sose volt még községnek ilyen jószívű papja.
Saját költségéből az Isten dicsőségére,
Keresztet állított a Nászkő tetejére.
Mondván, hogy a kereszt messzire látszódjon,
Aki reá felnéz Istenre gondoljon.
Szabó Ferenc

Legenda a Babás szerkövekről:

Jakab-hegy alján az egyik kis faluban élt két gazdag család. Egyszer betért hozzájuk egy koldus, de mindkét házból kizavarták, sőt még meg is verték! A koldus elátkozta őket. Azt mondta: "váljatok kővé, amikor a legboldogabbak akartok lenni!"

Mindkét gazdának a gyermeke ugyanazon a napon ment férjhez. Az egyik lakodalmas család már visszafelé jött a Jakab-hegyi barátok templomából, amikor találkoztak a másik családdal, akik viszont felfelé tartottak. Pont ott volt a legkeskenyebb az út , de egyik sem akart kitérni a másik elől. Az örömapák egyszerre szólaltak meg: " Inkább váljunk kővé, de ki nem térünk!"
És a násznép kővé változott! Még most is ott állnak.

A meredek kapaszkodó pihenésre késztetett bennünket.

A Babás szerkövek egyik legszebb és legnagyobb köve a Zsongor-kő.

A kilátó 540 méter magasságban van. Alatta százméteres mélység. Félelmetes! Mégis a csodaszép panoráma feledteti velünk a mélységet!

Zsongorkő legendája: 
Ollózva Kővágószőlős honlapjáról.

Bizonyosan lehet négyszáz éve annak
Mikor e vidéken más népek laktak
Ami akkor történt amit le akarok írni
Hogyha rá gondolok könnyeket kell sírni.

Egy hű szerelmespár élt ezen a tájon
Alig várták, hogy álmuk valósággá váljon.
Aztán egy bús reggelen gyász szállott a földre
Úgy látszott, hogy el kell válniuk örökre.

Portyázó törökök a faluban jártak
Egy falusi háznál szép leányt találtak.
Felvitték a hegyre, bezárták a várba
Itthon a hű párja őt hiába várta.

Nem volt a legénynek nappala, éjjele
Szomorúság, bánat szállt az életére.
Fenn a várban a leány szintén úgy érezte,
Hogy már csak bú s bánat lesz az osztályrésze.

Minden elmúlott nap volt egy örök élet
Nem bírja már soká, véget vet életének.
De szívét minden nap reményszikra érte,
Aki úgy szerette, talán eljön érte.

Egyszer egy éjszakán borzasztó idő volt
Villámok cikáztak, mennydörgött az égbolt.
Cikázó villámok futottak a földre,
Aki csak tehette elhúzódott félre.

A lánynak álom nem jött a szemére
A lassan lopakodva elindult az éjbe.
S mint egy mágnespatkó mely vonza mását,
Alighogy kilépett, ott találja párját.

Hozzá indult éppen, életét nem kímélve,
De hogy találkoznak azt mégsem remélte.
Átölelték egymást, csendben szótlanul
És gyorsan lépdeltek szinte hangtalanul.
A szökést a várban közben észrevették
És az eltűnt leányt mindenütt keresték.
Aztán szétfutottak szinte száz irányba,
S úgy találtak rá a lábuk nyomára.

A leány s a legény oly boldogok voltak
Egymás ajkára száz csókot csókoltak.
Úgy érezték, hogy  nincs már semmi hátra
A kezükben van már életük boldogsága.
Aztán hátuk mögött lódobogás hallik,
Hej éber az ördög az sosem alszik.
Ahogy hátranéztek, sok törököt láttak,
Akik a sűrű ködben szinte utat vágtak.

Már nem is volt kétség mi vár e párra,
Akik akkor értek egy szikla fokára.
Átölelték egymást a didergő éjben
S leugrottak onnan, le a sötét mélybe.

Ott a szikla alján halálukat lelték,
De a halálban is egymást ölelték.
Egyetlen fia volt a falu bírájának,
S szintén a leány is jó édesanyjának.

Nem hagyták ott őket a zordon erdőben,
Hanem eltemették csendes temetőben.
A fiú neve vala Zsongor Ernő
S a magas kőszikla azért lett "Zsongorkő".

Egy kis finom, hazai ebéd elfogyasztása után  megtekintettük a Pálos kolostor romjait és környékét.

A kolostor 1225-ben épült, 592 méter magasan fekszik. Bertalan Pécsi püspök összegyűjtötte a Mecsekben élő remetéket és számukra építtette a kolostort. A pálosok jószágokat tartottak, növényt termeltek.Kőkerítést építettek, mesterséges tavat készítettek, melyet részben az esővíz , részben pedig áteresztő csatornán át, a mellette lévő ciszternából és kútból pótolták. Valószínű, hogy a tóban halak is voltak, mivel a pálos szerzetesek szívesen fogyasztottak halat a böjt idején. S mivel jól gazdálkodtak a rablók elirigyelték javaikat, s kifosztották őket. A kolostor egészen a török hódoltságig működött. A kőkerítés maradványai és a tó a mai napig is láthatóak. 2007-ben a kolostor romjait helyreállították.
Érdemes ide látogatni, mindenkinek csak ajánlani tudom!


És még egy fotó a sok-sok medvehagymáról:

A visszaút egy részén ilyen meredek sziklákon kellett lemásznunk.

Fárasztó, de tartalmas és gyönyörű napot tudhatunk magunk mögött.

Boldogságomat leírni sem tudom, hiszen egy édesanyának a legszebb öröm amikor együtt lehet gyermekeivel és családjával!