Szilabitól egy kedves meghívást kaptam, melynek a lényege, hogy gyűjtsük össze gyermekkorunk kedvenc ételeit, sütijeit.
Bizonyára mindenkinek vannak kedvencei, melyekhez akár kedves történetek is fűződnek. Emellett persze akadnak olyan ételek is, amiket valamiért nagyon nem kedveltünk.
A számot tekintve nincs szabály, mindenki annyi ételt sorol fel, amennyihez kedve van! Így jobban megismerhetjük egymás ízlésvilágát és egy kicsit nosztalgiázhatunk is! :)
Egy naplóírónak 5 másikat kell meghívnia a játékra!
A kategóriákat mindenki maga állíthatja fel (főételek, levesek, desszertek, stb.), de nem fontos kategóriába szedni.
A számot tekintve nincs szabály, mindenki annyi ételt sorol fel, amennyihez kedve van! Így jobban megismerhetjük egymás ízlésvilágát és egy kicsit nosztalgiázhatunk is! :)
Egy naplóírónak 5 másikat kell meghívnia a játékra!
A kategóriákat mindenki maga állíthatja fel (főételek, levesek, desszertek, stb.), de nem fontos kategóriába szedni.
Gyermekkoromban sok időt töltöttem a nagymamámmal, mivel a szüleim a mezőgazdaságban dolgoztak, így se szombat, se vasárnap........ hagyományos, több generációs sváb család volt a miénk. Nagyanyámra hárult a főzés....tőle lestem el a sváb ételek készítésének titkait, fogadtam el a szabályait. Például szerdán és pénteken sosem került hús az asztalra. Sokszor a semmiből is tudott finom ebédet varázsolni. ( Itt azonban nem figyeltem eléggé! Pedig milyen jó lenne........)
Aztán a kenyér sütések!!!...Minden pénteken kenyeret sütött a nagyi, ilyenkor az egész heti kenyérnek valót ledagasztotta. A maradék tésztából pedig nagy kerek lepényeket sütött. Az egyik lepényhez még adott egy kis zsiradékot, a másikat csak sózta. Emlékszem alig vártam, hogy kisüljön. És azok az illatok!........
Na és a nem éppen diétás Hefenknödel! ( gőzgombóc ) Többféleképpen készítik, én most a nagyanyám receptjét írom le: fél kg lisztet, két dl tejben megfuttatott élesztővel, öt teáskanál sóval, egy kevés zsiradékkal összegyúrni, majd kelni hagyjuk a tésztát. Ha megkelt a tészta, kinyújtjuk, egy kis zsiradékkal megkenjük, feltekerjük mint a rétest, három részre vágjuk, és öntött vas lábosba tesszük, melyet előtte kikentünk zsírral. Fél dl vizet öntünk alá, majd először kályhán főzzük kis ideig, aztán be a sütőbe! Az oldala szép pirosra sül, az alja ropogós kérget kap amire elkészül!
Aszalt szilvát főzött hozzá a nagymama, de babpürével is isteni finom volt!
Különlegesség volt még a "saures", ami disznó apróhúsból, friss belsőségekből ( szív, máj, vese, nyelv, tüdő és velő )készült. Ízvilágát tekintve a szalontüdőhöz hasonlít!
Mielőtt itt teljesen belebonyolódnék a sváb ételek ismertetésébe felsorolom a többi gyermekkori kedvencemet:
Húsleves, bableves, mindenféle zöldségleves,
Rántott hús, rántott velő, sült hús,
Főzelékeket nem nagyon szerettem!
Barátfüle, krumlinudli, krumplispacsa,
Sütik közül pedig a rétes és a fánk volt a kedvencem!
Ja, és a legfontosabb! Kiskoromban mindig a virslire fájt a fogam - de kicsi faluban laktunk - így nem volt lehetőségünk beszerezni. Aztán egyszer az én drága, kedves nagymamám felültetett a vonatra és elvitt Harkányba strandolni. És ott...és akkor...életemben először......virslit ehettem!
Hát nem érdekes? A mai napig is élesen emlékszem erre a pillanatra!
Végül pedig akiket játékra hívok:
Vera
Jutka
Ágnes
Szmarika
Erdős Éva
A szabályoktól eltérően én kissé kibővíteném a névsort, a követőimmel és olvasóimmal!
Szeretettel hívlak benneteket a játékra!
Na és a nem éppen diétás Hefenknödel! ( gőzgombóc ) Többféleképpen készítik, én most a nagyanyám receptjét írom le: fél kg lisztet, két dl tejben megfuttatott élesztővel, öt teáskanál sóval, egy kevés zsiradékkal összegyúrni, majd kelni hagyjuk a tésztát. Ha megkelt a tészta, kinyújtjuk, egy kis zsiradékkal megkenjük, feltekerjük mint a rétest, három részre vágjuk, és öntött vas lábosba tesszük, melyet előtte kikentünk zsírral. Fél dl vizet öntünk alá, majd először kályhán főzzük kis ideig, aztán be a sütőbe! Az oldala szép pirosra sül, az alja ropogós kérget kap amire elkészül!
Aszalt szilvát főzött hozzá a nagymama, de babpürével is isteni finom volt!
Különlegesség volt még a "saures", ami disznó apróhúsból, friss belsőségekből ( szív, máj, vese, nyelv, tüdő és velő )készült. Ízvilágát tekintve a szalontüdőhöz hasonlít!
Mielőtt itt teljesen belebonyolódnék a sváb ételek ismertetésébe felsorolom a többi gyermekkori kedvencemet:
Húsleves, bableves, mindenféle zöldségleves,
Rántott hús, rántott velő, sült hús,
Főzelékeket nem nagyon szerettem!
Barátfüle, krumlinudli, krumplispacsa,
Sütik közül pedig a rétes és a fánk volt a kedvencem!
Ja, és a legfontosabb! Kiskoromban mindig a virslire fájt a fogam - de kicsi faluban laktunk - így nem volt lehetőségünk beszerezni. Aztán egyszer az én drága, kedves nagymamám felültetett a vonatra és elvitt Harkányba strandolni. És ott...és akkor...életemben először......virslit ehettem!
Hát nem érdekes? A mai napig is élesen emlékszem erre a pillanatra!
Végül pedig akiket játékra hívok:
Vera
Jutka
Ágnes
Szmarika
Erdős Éva
A szabályoktól eltérően én kissé kibővíteném a névsort, a követőimmel és olvasóimmal!
Szeretettel hívlak benneteket a játékra!




































