Isten hozott nálam!


Örülök, hogy meglátogattál, gyere máskor is!

2011. május 29., vasárnap

Elkészültek....

  
.....holnap már csak postáznom kell! Én ezeket az apróságokat készítettem, belevarrva a szívemet is!
Örülök, hogy - ha csak egy kicsivel is -  segíthettem az Alapítványnak!

2011. május 27., péntek

Tildás maci......








  ....készült tegnap este, lesz még párja is, hozzá kismadár és szívecske, csak legyen elég hosszú a hétvége, mivel hétfőn legkésőbb postázni szeretném Kékmadárnak.  Június első hétvégéjén Pestszentlőrincen lesz egy sátruk, ahol szeretnék felhívni a figyelmet  a Mosolyország  Alapítvány tevékenységére, valamint az általunk elküldött apró tárgyakat is szeretnék értékesíteni, ezzel is segítve az alapítvány munkáját.

2011. május 25., szerda

Hamis túrós rétes....


Ahogy én készítem:

Hozzávalók: 1 tejföl, 2 kefír, fél liter tej, 3 db tojás, 15 dkg cukor, 1 csomag mazsola, 1 csomag vaníliás cukor, reszelt citromhéj, 25 dkg fodros nagykocka tészta.

A tojásokat kikeverem a cukorral, hozzáadom a tejfölt, a kefirt, a vaníliás cukrot, reszelt citromhéjat, a mazsolát, belekeverem a fodros kocka tésztát, majd felöntöm a fél liter tejjel. Margarinnak kikenem a tepsit, megszórom liszttel, majd beleöntöm a híg masszát.  Villanysütőben kb 160 fokon, 50-60 percig sütöm.
Nálunk nem mindenki szereti a mazsolát, így én csak a fele adag tetejére szórok belőle.
Szerintem finom, egy próbát mindenkinek megér!

És íme az első tavirózsácskánk is kinyílt!



Lenyűgöző a látványa!

A kecskéimről már írtam, de most el kell, hogy mondjam mennyire elkényeztettük őket!
Mivel nem voltunk (vagyunk) nagy kecske szakértők, valószínűleg túl etettük őket! A végeredmény:



nem legelik le a zöldet a saját kertjükben!!!!!!!!!!!!!!
A páromnak kellet lekaszálni!!!!!!!!!!!

Bezzeg ami kerítésen kívül van!!!



A szomszéd fűje.......mindig zöldebb?
Vagy esetleg nekünk kell még okosodni kecske ügyben?

 Megjegyzem nem megszökni akart a kisasszony, hanem legelészni!
Csak amikor meglátta a fényképezőgépet  a párom kezében, úgy gondolta ilyen pózban lesz a legeslegszebb!




                         

2011. május 21., szombat

Mézes bodzavirág szörp......






......mely a családom nagy kedvence, de a mennyiség sosem tűnik elegendőnek. A kertünk végében szép, egészséges virágokat találtam, a mézet pedig Molikától kaptam.
 Ahogy én készítem:
2 liter vizet felforralok, majd amikor langyosra hűlt elkeverek benne fél kg mézet, beleteszek 20 tenyérnyi bodzavirágot, 2 db felkarikázott citromot és megbolondítom pár levél mentával. Hűvös helyen két napig érlelem, közben többször felkeverem. Majd leszűröm, üvegekbe töltöm. Hideg szódavízzel, vagy vízzel, citromkarikával és jégkockával isteni finom! 
Már érlelődik a télire való is, melyet TücsökBogár leírása alapján készítettem el. Alig várom, hogy megkóstolhassam!


Tegnap délután egy gólyamadár



és egy gyönyörűséges szitakötő volt kertünk vendége.



2011. május 14., szombat

"Kincsek között élünk" - kerékpártúra....



...az Ormánságban. Már második alkalommal veszünk részt ezen a túrán. Ennek ellenére nagy lelkesedéssel és izgalommal vártuk a mai napot. Reggel átkerekezve barátainkhoz, felpakoltuk az utánfutóra a bicajokat, és mint általában, ez a nap sem indult zökkenőmentesen. Kiderült hogy az utánfutóra csak három kerékpárt tudunk felpakolni, mivel a fiúk a " főpróbát" egy kicsit lazára vették. Így a főkerékpárosunk Jani bevállalta, hogy az egész távolságot letekeri bringával. Három autóval, felpakolva mindenféle finomsággal, és egy kis tartalék üzemanyaggal elindultunk Sellyére,az Ormánság "fővárosába" . Meglepődve tapasztaltuk, hogy sokkal többen vagyunk, mint az előző évben. Úgy 250-300 főre saccoltuk a jelenlévőket. Gyorsan regisztráltunk, befizettük a nevezési díjat, majd átvettük a pólóinkat, melynek hátoldalán a túra egyértelmű jelölése:




Nagy Attila polgármester köszöntött mindenkit, s indította el a csapatot, rendőrségi felvezetéssel.


 
Utunk első állomása Csányoszró. Takaros tiszta település, az utca mindkét oldalán, végig az út mellett tele virágokkal. Ha mindenhol ennyit tennének az emberek a környezetükért..........!







A Községháza belső udvarában fogadtak minket friss pogácsával és hűsítő italokkal. Megtekinthettük Fábián László fafaragó munkáit és a községben élő asszonyok szőtteseit.





Folytattuk tovább utunkat, most már  egy kicsit rendezettebben:





Vajszlón a Kodolányi János Múzeum udvarában pihentünk meg. Itt is pogácsával és italokkal vártak minket. Mit mondjak, kezdtem kétségbe esni! Hiába az aktív mozgás , amire haza érek minimum két kilóval nehezebb leszek! 

A múzeumban Kodolányi János regényíró munkásságának anyagát és személyes holmijait tekinthettük meg.

 




Egy másik teremben a község lakosai által összegyűjtött paraszti használati tárgyak, bútorok kerültek elhelyezésre.





További utunkat már rendőrségi kíséret nélkül folytathattuk kevésbé forgalmas útszakaszon. Jó tempóban, mindig szemből fújó széllel haladtunk előre, már a nap is erősen tűzött.
Örömmel láttam, hogy egészen kicsi gyermekeket is elhoztak kerékpározni. Csak csodálni tudtam a kitartásukat!



Kerekezés közben sokat beszélgettünk , fel sem tűnt, hogy már megérkeztünk a következő faluba Lúzsokra.
Itt egy nagyon régi talpasház szépsége fogott meg minket. A talpasházat úgy készítették, hogy téglalap alakban négy talpgerendát raktak le a földre. A sarkokra oszlopok kerültek, ezek tartották a koszorú gerendákat. A talpgerendák és a koszorúgerendák közé karókat helyeztek,  ezek közét vesszővel fonták be, majd sárral betapasztották. Ezek a házak megemelhetőek, és a gerendák alá görgőket rakva szállíthatóak.



A falu Református barokk temploma XIX.században épült. Nagyon leromlott az állapota. Ma már csak temetés alkalmával miséznek benne. 



Érdemes lenne felújítani! Igazi kincs!

Tovább kerekezve hamarosan Kemsére érkeztünk. A falu régi talpas templomát 1913-ban lebontották. Mennyezeti fakazettáit a Magyar Nemzeti Múzeum vette meg. Ebből építették a mostani templomot.



Ebédünket Zalátán, a Koccintóban fogyasztottuk el. A menü: vadpörkölt tésztával.
Köszönjük a vendéglátóknak!

S hogy ne lustuljunk el teljesen egy kis kocsikázásra invitáltak bennünket.



 Drávasztárán a kikötőben végre megláthattuk a Dráva folyót is! A fák árnyékában jó nagyot pihentünk, beszélgettünk, ismerősöket kerestünk. A gyerekeket a békák látványa kötötte le, szerették volna megfogni őket, de siker nem koronázta ténykedésüket!





Utunk utolsó állomásán Drávaiványi Református templomát tekintettük meg. Csodaszép!
A templom 1792-ben épült, késő barokk stílusú, festett fakazettás mennyezettel. 167 db festett kazetta van a mennyezeten, középpontjában a "királykazettával", ezen olvashatjuk a készítés időpontját, és a kazetta készítőjét. 



Öt kilométernyi kerékpározás után megérkeztünk a sellyei strandfürdőhöz, mely egyben a célállomás is. 
Szép napsütéses időben, kényelmesen, nyugodt tempóban tettük meg ezt a negyven kilométert. Csodálatos élményben volt részünk!
Nem is gondolnánk milyen sok szépség van körülöttünk, csak ki kell nyitnunk a szemünket és  észre kell vennünk!

Köszönjük a szervezőknek, vendéglátóknak!

Felpakolva bringáinkat, kicsit átszervezve az autókat, már mindannyian autóval mehettünk haza.