Kerékpártúra beszámolójának folytatása.......

 Előző beszámolómat az orfűi szárazmalom bemutatásával fejeztem be és ígértem, hogy a vízimalmot sem hagyom ki.

A malmot Schaff Károly tervei alapján, a XIX.század közepén építették. Az államosítás után a malom darálóként, majd magtárként működött. Berendezéséből szinte semmi sem maradt meg. Helyreállítása 1970-ben kezdődött, a környező falvak patakmalmaiból kerültek ide a berendezések. Hosszú ideig csak múzeumként volt látogatható..........

1994-től a malom újból üzemel....... ekkor kezdődött a századforduló idejéből származó berendezések felújítása is. 2001-ben a vizesárok és a vízikerék helyreállítása után ismét az Orfű patak vize adja az energiát az őrléshez. Működés közben is megtekinthettük a malmot............ nagy élmény volt ............. még most is érzem az orromban a frissen őrölt liszt illatát!

Utunkat az Orfűi-tó mellett folytattuk. A jó időt kihasználva sokan strandoltak, mi ezt most kihagytuk, mivel tudtuk, hogy sokat kell még kerekeznünk.

Orfű központjában az igazi meglepetés a kemencés udvar volt.......... mi nem tudtunk róla!
Itt aztán azonnal borult minden tervünk........... naná, hogy nem hagytuk ki! Az udvar a magyar paraszti étkezés szokásait, kultúráját eleveníti fel. Az udvaron különféle madárijesztők ............ és szebbnél szebb kemencék....

Pajta szerű épületében a a hagyományos paraszti élet eszközeit, edényeit mutatják be. Itt naponta sütési bemutatót is tartanak.

A kemencés udvarban van a tájház, mely a Mecsek-Hegyhát tájegység múltjának  bemutatását szolgálja.
Az épület igazi különlegességnek számít  "mert ami itt látható, az egy templommal egytengelyű , tornácos parasztház"

Az épületben megtalálható az edényekkel, használati tárgyakkal berendezett konyha, a spájz (éléskamra), stelázsipapírral díszített polc......középső szobában elhelyezett szövőszék, szőttesek, cserépedények és a tiszta szoba.

Gondoltak a gyerekekre is. Az udvarban póni ló, nyuszikák, bárányok........ szóval nem lehet unatkozni!

Utunkat a Pécsi-tó partján folytattuk egészen az abaligeti elágazásig.

Azt hiszem mindkettőnknek ez az emelkedő volt a legnehezebb..................sehol egy árnyat adó fa............csak a forró aszfalt........az erősen tűző nap. Fent a tetőn megálltunk egy kicsit pihenni.........csodálatos panoráma tárult elénk.......

Szépen, kényelmesen begurultunk Abaligetre. Sétáltunk egy jó nagyot a tó körül.....megcsodáltuk a kacsákat.

Sajnos a barlang időhiány miatt kimaradt.........     majd legközelebb!

Sikerült megint kellemesen elfáradnunk..........de megérte, mert csodaszép napunk volt!
Ajánlom mindenkinek ha lehetősége van látogasson el Orfűre és Abaligetre, mert igazi "kincsekre" lelhet....... a természet adta és az ember alkotta értékekben!

A világ legdrágább ajándékánál is többet ér.....

....amit ma Míra unokámtól kaptam!
Ő készítette két kis kezével...........örömmel......szeretettel........ hozta boldogan!
Tengeri sünbe ültetett piciny kaktusz.........hát nem csodálatos?

Köszönöm neked Mírácska!

Kerékpárral a Mecseken át......

Hőség ide, hőség oda.........nekünk menni kellett!
Tavaly ősszel elkészült a Pécset, Orfűt és Abaligetet összekötő kerékpárút. Mi még nem próbáltuk ki...................
Itt az ideje, hogy belevágjunk - mondta a párom. Nagyon lelkes lettem én is. Akkor még nem tudtam mire is vállalkozunk!

Sikerült az egyik legmelegebb napot kiválasztani......Nem baj, majd az erdőben árnyék lesz, egyébként is nekünk ez nem megterhelő!

Kis ideig a falunkat Péccsel összekötő kerékpárúton haladtunk, majd földúton folytattuk. Itt mértük fel először, hogy fel kel jutnunk az előttünk elterülő hegy tetejére.

Nyolc kilométerrel a hátunk mögött...........  a kerékpárút elején.

Aztán egy kis kitérő...........természetesen sikerült eltévednünk egy balos kanyar jelzésénél.........meredek is.......kövek, kavicsok, gödrök,  és.......... kánikula.

A kerékpárút sem veszett el, szerencsénkre megtaláltuk!
Végig az út mellett szebbnél szebb virágok, növények....

 A tábla szerint tíz százalékos emelkedő! Hol a nemlétező kalapom? - kérdezte a párom. Mert én most azonnal megeszem....ha ez csak tíz százalék!

Bizony voltak olyan szakaszok ahol tolnunk kellet a kerékpárokat, de a visszafordulás lehetősége szóba sem jöhetett! Végig csináljuk!

A gyönyörűen kialakított erdei pihenő látványa..........mit mondjak nagy megkönnyebbülés.........hiszen mostantól csak gurulunk......gurulunk..........  hurrá!!!!!!!!

Azért egy kicsit megpihentünk itt Remete-réten............aztán csak száguldoztunk lefelé......... a légáramlat az arcomra csorgó izzadság cseppeket egy szempillantás alatt lesöpörte. 

  Pár perc és a malomnál vagyunk......

Jókor érkeztünk....... gyerekprogramok,  kézműves bemutató,  az ország kenyerének lisztjéből sütött kenyér szentelése, szétosztása.

Kóstolhattunk kecskesajtot, vásárolhattunk házi készítésű lekvárokat és mézet......

Kíváncsiak lettünk a szárazmalomra , mely eredetileg Mekényesről került Orfűre, ahol felépítették a malom eredeti mását és itt helyezték el a felújított berendezéseket. Az egyik szobában a Kővágószőlősön feltárt, őskori dörzsköveket láthattuk, a másik szobában a kézi hajtású malomköveket. A kövek közepét töltötték meg gabonával, majd a köveket forgatva őrölték , mely a kő oldalán lévő nyíláson folyt ki. Ezt még szitálták, majd a rosta tetején maradó anyagot tovább őrölték.

A mekényesi malom működése idején növényi olajakat is préseltek. A darálón megőrölték a magot , ezt vízzel összekeverték, majd masszává főzték és pörkölték. Ezzel a folyamattal szétroncsolták a növényi rostokat, így könnyebben lehetett a préselés folyamán kisajtolni az olajat. Kihűtés után vászonba csomagolták és a présgerenda oldalába elhelyezett acélgyűrűbe tették. A szorítókerék forgatásával a gerendákat összezárták, a középen lévő tuskó az acélgyűrűbe szorulva nyomta ki az olajat, ami az alatta lévő edénybe csurgott.
Abban az időben  leginkább lámpa világításhoz használták az így nyert olajat.

Malomtúránk igazi látványossága a járgánykerék.

A járgánykereket lovakkal húzatták.  Befogáskor a lovakat a nyitott kapuhoz vezették, majd a keringő lebillentése után a küllők közé állították őket. A malom meghajtására rendszerint két lovat fogtak be.   Húzatáskor a lovaknak egyenletes tempóban kellett járniuk, mert ekkor a szárazmalom jó lisztet őrölt. Amikor a gazda elhozta a gabonáját, lehetősége volt a saját lovaival hajtani a járgánykereket. Ilyenkor a molnár kedvezményt is adott a gazdának.

Ez a hatalmas járgánykerék közel kétszáz éves. Kicsit elgondolkodtam.........ha visszaröpítenének bennünket a múltba.................mit is kezdenénk? Ami az akkori embereknek természetes volt............az nekünk már csak történelem!


A vízimalom működését és a további utunkat  egy következő bejegyzésben folytatom. Remélem nem lesz túl sok Nektek!

Egyszer volt, hol nem volt.....

.............volt egyszer egy aranyos madárka. Magányosan gubbasztott a tüskés kaktuszok között sóhajtozva nagyokat..............csip-csirip, csip-csirip..........nem jó ez így nekem.....csip-csirip.

Milyen jó  lenne egy kicsiny  madárfióka............nevelgetném.....tanítgatnám.............csip-csirip.

A sok sóhajtozás meghallgatásra talált, s másnap egy gyönyörűséges pelyhes kismadár ugrándozott a kaktuszok között.

 Csip-csirip!........... Még ilyet!................... Volt ám nagy öröm!............... Egész nap ugrándoztak, játszadoztak.....csiripeltek......

 A madárka cseperedett.................. cseperedett.....................eljött az idő, hogy megtanuljon repülni..........
Madár mama felszállt a közelben lévő virág tetejére, ahonnan csiripelve hívogatta kicsinyét.

A kicsiny fióka először nem mert elindulni....... gondolta, minek nekem repülni, hiszen tudok ugrándozni................nekem az is elég!
De aztán felnézett a mamájára, aki olyan szépen hívogatta, hogy összeszedte minden bátorságát, kitárta szárnyait, és huss!.............már fenn is volt!

Repültek egyik helyről a másikra............játszadoztak.......ugrándoztak..... az eget szántották.

Teltek, múltak a napjaik.  Egyszer a kismadár kérlelni kezdte a mamáját.......................

Csip,csip, csip-csirip  drága mamikám üzenetet kaptam...................

vár rám egy aranyos kislány a Világ Végén..........engedj el, kérlek.......nagyon szépen kérlek...............

csip, csip, csip-csirip!

Kedvesen, kitartóan kérlelte a mamáját, míg az megkönyörült rajta........összekészítette a batyuját, s útra bocsájtotta.

Csip-csirip, csip-csirip................most már egyedül kell hogy boldogulj,......... utadon vigyázz nagyon!

Vidd el a  szeretet és a békességet! Daloddal szerezz sok örömet az embereknek!

A kismadár kecsesen kiterítette szárnyait, s dalolva útnak indult.

Tüskés gömböceim..........

.......ma reggelre csodaszép virágokkal ajándékoztak meg! Már tegnap figyelgettem a bimbókat, sejtettem, hogy mára talán a virágok is megmutatják magukat, de amikor a reggeli kávémmal kivonultam a teraszra mégis meglepődtem. Ezt a csodát Nektek is meg kell mutatnom!